2012. április 11., szerda

2

Talán meglepő lehet, de ez a poszt nem az időjárásról, a munkáról, a vega kosztról, hanem azokról emberekről fog szólni akikkel itt együtt töltöm a napokat. A kép még nekem sem teljesen tiszta, de legalább négy csoportra lehet őket osztani: vannak, akik itt laknak permanensen (egy házaspár és a gyerekeik), vannak akik csak átmenetileg (egy család egy egy hetes babával, akinek még nincs neve), vannak az itt dolgozó munkanélküliek, akiket a szervezet valamilyen program keretében próbál vissza segíteni (!!!) a munkaerőpiacra, illetve vagyunk mi, önkéntesek. Illetve van a maradék, akiket még nem sikerült hova raknom.

Önkéntesek közül 2 en 10 hónapja, egy török lány pedig november óta van itt. Az újak, vagyis mi (német, lett, belga, spanyolx2, angol) pedig többé kevésbé április elseje óta. Értelemszerűen velük vagyok a legtöbbet, velük találkoztam először és őket fogom a legtöbbet látni a következő hónapokban. Biztos beteges, de sokszor azon veszem észre magamat, hogy kicsit kívülről figyelem, hogyan alakul ki egy olyan közösség, ami tényleg a semmiből, a semmiben lett összeeresztve. Értsd, nem csak egymásnak vagyunk ismeretlenek, de a hely is új mindenkinek. Próbálom az erasmus tapasztalatokat felidézni és általában arra jutok, hogy mi itt milyen lassan kerülünk egymáshoz közelebb. De persze ez kapitális ostobaság, hiszen arra az öt hónapra úgy tekintek most, mint egy pillanatra, itt pedig még egy hetet sem töltöttem el.

Közösségé alakulni, elfogadni a másik társaságát, netán baráttá válni hosszú és nehézkes munka, ma viszont szerintem egy fontos állomásához érkeztünk ebben a folyamatban. Azt gondolom, hogy a nevetésen kívül kevés dolog tudja jobban összehozni az embereket (talán az alkohol még?? :) Egy jókor elsütött vicc, egy közös poén, egymás ugratása nem csak a munkát teszi könnyebbé, de az egyik olyan univerzális élmény, ami minden nyelven, minden kultúrában ugyanazt jelenti. Közösen nevetni valamin, az a tökéletes pillanat, amikor mindenki teljesen tisztában van azzal, hogy éppen miről van szó. Ez pedig egy olyan közösségben ahol nincs egy olyan közös nyelv, amint mindenki tökéletesen meg tudja magát értetni, nagyon fontos lehet.

Persze eddig sem templomi csendben teltek itt a napok, de én nem nagyon tudtam olyan igazán őszintén nevetni semmin. Pedig szegény spanyol srác, aki erősen dadogja az angolt, gyakran lett és még lesz is nevetés tárgya, mert vagy ő nem érti miről van szó vagy mi nem értjük mit szeretne mondani. Ez pedig gyakran vagy inkább mindig mulatságosnak tűnik. Úgy látom, hogy van aki (nem titok, a lett lány) emiatt direkt bombázza kérdésekkel, hogy vicces szituációkat teremtsen. Még ha nem is a rossz indulat vezérli, akkor is a szolidaritás és az empátia részleges vagy teljes hiányáról árulkodik, amikor majdnem félre nyeli a villáját a röhögéstől egy-egy besült mondat után. Szóval ezek nem voltak igazi nevetések.
Viszont ma, amikor a második svéd óránkon azt játszottuk, hogy valaki kiment a szoba ajtaján, majd megint más valaki a bent maradók közül kopogott, aztán ajtó nyitás, hello, hogy vagy? jól vagyok, gyere be! (utóbbiakat értelemszerűen svédül) Sor került a spanyol srácra, aki kiment, majd a tanárnő kopogott, a spanyol pedig teljes nyugalommal visszakopogta a ritmust viszont az ajtót nem nyitotta ki. Mondani sem kell, hogy hatalmas nevetés lett belőle (még a tanárnő sem tudta visszatartani). Persze ez is egy nyelvi meg-nem-értés eredménye volt, még akkor is ha előtte öten már megcsináltuk ugyanazt, visszakopogás nélkül. De ezen most már én is egy jót tudtam nevetni.

3 megjegyzés:

  1. "A nevetés nem rossz kezdete a barátságnak..." (Oscar Wilde) :)

    VálaszTörlés
  2. A nevetésről csak annyit, hogy itt ülök az irodában vigyorgok és próbálom visszatartani a fel fel törő vihogást (főleg a lett lány kedvességét ecsetelő résznél) és mindenki azon gondolkodhat, hogy hogy tudom ennyire élvezni a munkámat?! :) Amúgy nagyon élvezetes ahogy írsz! Blogolj sokat! Puszi

    VálaszTörlés
  3. Ahh, kan du allerede snakker svesk? Og hvordan går det? Det går bra, ja?
    Szóval minden szép és jó, helyes, a spanyolok tényleg cukin beszélnek angolul. És mi a meló? Ástok, kapáltok? :) Akkor jó sokan laknak ott, jaj de izgi lehet...

    VálaszTörlés